Futárhősök sorozatunk újabb interjújához Miskolcra utazunk, hogy megismerkedjünk Beregi Lászlóval, aki motorjával közel két éve rója a város sokszor igencsak meredek utcáit. László teljes védőfelszerelésben érkezik a Sonny’s Grill and Pizza étterembe. Az étteremben meleg van, de ő már hozzászokott ehhez, sőt, sisakban kezdünk el beszélgetni is. Elmondja, hogy a rendelések átvételénél sem veszi le a sisakot: van sisakbeszélője, amivel könnyen tud telefonálni is, így nem mennek el értékes másodpercek a védőfelszerelés le- és felvételével. A motorján táskatartó fogja a futártáskát, ahogy ő mondja, Miskolcon csak neki van ilyen “ketrece”.

Számítógép előtt és motoron: grafikus, fotós, futár 

László mellékállásban futárkodik, jelenleg főállásban a Miskolci Naplónál dolgozik tördelőként, grafikusként, korábban ugyanitt fotóriporterkedett is. 

“2021 augusztus végén kerültem nagy örömömre a Wolt vérkeringésbe. Hogy miért is csinálom? Talán azért, mert nem szeretek otthon ülni. Nem az a típus vagyok, aki csak odahaza ül és maximum kezébe veszi a távirányítót, majd bambulva néz valamit a tévében. Tulajdonképpen rezsicsökkentek azzal, hogy nem vagyok otthon. Szeretek motorozni, emiatt is választottam egy nagyobb testű, megbízható robogót, amivel megfelelően el tudom látni a futár feladatokat és biztonságosan közlekedhetek vele. A kicsik nem bírnak el, és még én is »félek« rajtuk.” – meséli a kezdetekről. 

A futárkodás sokakhoz hasonlóan nála is jelentős bevételi forrást jelentett a járványidőszakban, amikor fotós vállalkozóként már kevesebb megbízást kapott. 

“Amikor bejött a Covid, kevesebb lett a rendezvény, az esküvők, a koncertek, így sajnos elmaradtak a fotós munkák, de a vállalkozásom már akkor megvolt. Hogy életben maradjon a cég és legyen némi bevétel, elkezdtem lehetőségek után nézelődni. 2021 tavaszán Budapesten tartózkodtam pár napig, és nagyon tetszett az a nyüzsgés, amit a futároknál láttam. Nem telt el 15 másodperc, hogy ne suhant volna el egy-egy kerékpáros futár. Akkor és ott jött el az a pillanat, amikor eldöntöttem, én is futár leszek!”

“A legelső dolog, ami a Woltnál megtetszett, hogy bármikor lehetek online. A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy nincs készpénzes fizetés. Az is jó a futárkodásban, hogy nem ugyanazt folytatom egész nap, hogy ülök a gép előtt és grafikai munkákat csinálok, hanem mozgok is, főleg, ha a negyedikre kell felmenni. Teljesen más ez a munka, nem fáradok el benne úgy, mint annak idején el tudtam fáradni munka mellett fotóriporterként. Persze a futárkodás is fárasztó, de másképp. Ezzel a melóval szinte feltöltődöm! Ezért jól kiegészíti egymást a kettő.” – teszi hozzá. 

László heti négy-öt nap szállít ki, a napi munka után, délután 5-től zárásig: “Javarészt esténként futárkodok. Teljesen más szerintem, mint egy nappali futárszolgálat. Tele van kihívással. A denevér üzemmódot olyankor be kell kapcsolni, mert nem annyira tökéletesek az útjaink és gyakran a házszámot sem látni.”

Mit rejt a varázsdoboz? 

Az esti futárkodás a vásárlók miatt is különleges, véli László.  “Akik otthon vannak, nem hiába rendelnek ételt, hanem amiatt, mert éppen fáradtak vagy nincs idejük és épp nem akarnak főzni. Sokszor hallom, amikor felérek a lépcsőn, hogy pörög otthon az élet, és amikor anyuka kinyitja az ajtót, valamivel oldani kell a feszültséget. Sokszor gyerekek is jönnek az ajtóhoz, akkor szoktam mondani például, hogy na lássuk, mit rejt a varázsdoboz. Örülök annak, ha fel tudom dobni az emberek napját. Sokszor viccelődöm is. Nem a jattért vagyok kedves. Van, aki veszi a lapot, kell egy kis móka, kacagás, ennyi.” – meséli. 

László a helyi futárokkal is tartja a kapcsolatot, ha összefutnak, váltanak néhány szót: “Persze azt nem szeretem, ha sokan összefutunk és van időnk beszélgetni, az azt jelenti, hogy nincs cím.” – említi nevetve. 

Felmerül a kérdés, hogy a napi és esti munka mellett mikor van ideje feltöltődni: “Hétvégén pihenek, amikor nálam van a tinédzser lányom. A vele együtt töltött közös programok, kirándulások, sportolások energiával töltenek fel.” László a lányával együtt íjászkodik, a Haza-húzó Íjász Sportegyesület tagja, jelenleg angol hosszú íjjal vesz részt az edzéseken. 

A futárkodást tehát a Covid hozta, de a lelkesedése azóta sem hagyott alább. “Amíg van kedvem és ameddig Miskolcon lesz Wolt, addig fogom csinálni, az biztos.” – mondja. 

Fotók: Draskovics Ádám