Szabó Dáviddal Győrben találkozunk, a Bar of Legends esport bárban, ahol törzsvendégnek számít. Sőt, a törzsvendégek tablóján övé az egyik első fotó, ami azt bizonyítja, valóban sok időt tölt itt társasozással, beszélgetéssel.  

A Wolt platformon két évvel ezelőtt kezdte a kiszállítást. Azelőtt munkavállalóként dolgozott, és sok mindenbe belekóstolt: “Az élet minden formáját kipróbáltam, logisztika, áruszállítás, raktározás, de voltam korábban üzletláncokban éjszakai feltöltő, feleltem készletért, végeztem raktáron belül könyvelői munkákat, dolgoztam szórakozóhelyen” – meséli. Jelenleg egyéni vállalkozóként futárkodik, egyéb munkái mellett. “Néha furcsán is néznek rám a munkahelyemen, nem értik, hogy bírom. Erre azt szoktam mondani, hogy úgy, 30 éves vagyok. Ezt még bírnom kell.” – teszi hozzá. 

“Bármilyen munkát is végzek, szeretem a logikus és egyszerű munkavégzést. Ezért is nagyon szeretem a futárkodást, mert az applikáció nagyrészt megadja az iránymutatást, hogy honnan hova szállítsak, de rám hagyja a munka nagy részét: mi szervezzük meg fejben az útvonalat, a kiszállításnak a módját, hogy biciklivel vagy motorral, autóval szállítunk.” – meséli.  “Szeretem, hogy teljes kontrollom van afelett, mikor és mennyit dolgozom. Mindig meg tudom tervezni előre, hogy mennyi az a munkaóra, amit bele tudok fektetni az adott hétbe, és mi az a kereset, amit szeretnék elérni. A Woltnál bármikor online és offline tudok menni, illetve tudom előre szabályozni, mikor szeretnék dolgozni. Így össze tudom egyeztetni a többi munkahelyemmel.” – teszi hozzá Dávid.  

A szabad munkabeosztás abban is megmutatkozik, hogy Dávid idén nyáron egy picit szüneteltette a futárkodást, mert kapott egy szezonális ajánlatot, ám a keresett pénzt mindenképp arra szeretné fordítani, hogy jogosítványt és egy autót szerezzen. Azóta Győrbe is visszatért, a Nemak Győri Alumíniumöntödében kezdett el dolgozni, majd szeptembertől folytatja a kiszállítást. “Amint véget ér a nyár, autóval folytatom a futárkodást, továbbra is a Woltnak az oldalán. Már nagyon várom, hogy visszaálljak, hiányzik ez az életforma. Ez nem csupán egy munka.” – mondja.

Dávid úgy emlékszik, hogy először félve vágott bele a kiszállításokba, mert nem tudta, hogy mi vár rá. De azóta belejött a feladatokba, sőt, egy városi futárversenyen második helyezést ért el, amire nagyon büszke. “Minden egyes nap újabb kihívás, megoldandó feladat. Ha például leszakad az ég, akkor vannak bizonyos utcák, ahova nem megyek, hiszen a bicikli kereke a nedves térköveken nagyon csúszik. Egy száraz, nyári napon pedig teljesen más útvonalon megyek. Minden nap újabb vevőkkel, éttermekkel találkozom, a partnerekkel és a Wolttal is folyamatos a kommunikáció. Számomra nagyon fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki a vevőkkel és az éttermekkel is, a vásárló megtartása mindig is az egyik legfontosabb tényező volt.” – mondja, majd hozzáteszi, természetesen bízik a jattban is, de jó érzéssel tölti el, amikor elégedettek a vevők.  

“Főleg azok a maradandó élmények, amikor olyan családokhoz érkezek ki, ahol a gyereket arra tanítják, hogy kedvesek legyenek a futár bácsival, sokszor még ajándékot is adnak. Kaptam már rajzot egy kislánytól, lerajzolta magát, apukáját, anyukáját, meg a futár bácsit. Nagyon aranyos volt. Arra is volt példa, hogy egy gyerektől csokit kaptam. Ennek a csokinak a doboza a mai napig megvan.” – mondja nevetve. 

Fotók: Draskovics Ádám